Költő, műfordító, pedagógus: 85 éves Veszely Ferenc

MagTV Riportok
Typography

Költő, író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus. A 85 éves Veszely Ferenc gazdag életútja Pestszentlőrinctől a Brit-Columbia-i Kamloops-ig vezet. Részt vesz az 56-os forradalomban, ezért menekülnie kell, és Kanadában talál új otthonra. Ma már két nyelven ír, és kanadai magyarként lelkesen dolgozik azon, hogy költészetünk gyöngyszemeit angol nyelven is megismerhesse a nagyvilág.

Veszely Ferenc kanadai magyar költő portréja

- KÖVESSY ZSOLT riportja

 

"Értékelt jó eszet, 

sok embert szeretett,

Magában hitt nagyon,

Istenben nem nagyon.

Bejárt nagy terepet,

játszott sok szerepet,

Sok jót tett, kis rosszat,

magasban szállt hosszat,

érzett a kebele,

elmúlt egy lét vele."

Veszely Ferenc

A hegyes-völgyes Brit-Columbia Kamloops nevű városkájában él évtizedek óta egy magyar költő, a napokban a nyolcvanötödik életévét betöltő Veszely Ferenc.

 -  Mint városomban két folyó, bennem két élet folyt össze: egy magyar és egy kanadai - tekint vissza az elmúlt évtizedekre a költő házának teraszán. - Úgy érzem, hogy mindkettő egyenjogú lény bennem, teljes nyugodtsággal mondhatom magam kanadainak, jól beszélem a nyelvet, költök ezen a nyelven, itt élek, itt van a családom, ugyanakkor a hazám az Magyarország. Bennem él, soha el nem múlóan, és ahogy öregszem, azt találom, hogy egyre közelebb kerül a szívemhez.

A Pestszentlőrincen született Veszely korán a költészet bűvkörébe került. A gyönge fizikumú, betegeskedő fiatalember a szépirodalomban talált menedéket a mindennapok problémái elől.

 - Az iskolában Szerb György barátommal komoly költőnek készítettük el magunkat. Felkészültünk a technikai dolgokra, rímes, ritmusos, előre meghatározott versformában kommunikáltunk egymással, nevetgéltünk, társainkat jellemeztük, tanárainkat is, és jóformán alig-alig figyeltünk oda az órákra.

Aztán jött '56, a forradalom, ami az ifjú Veszelyt is magával ragadta. Összekötő volt a különböző forradalmi csoportok között, munkahelyén beválasztották a Forradalmi Munkástanácsba, és a Hungária körúton együtt szerelték le egy honvédezredessel az ÁVÓS laktanyát.

 - '56 azt mutatja, hogy a magyar népet nem lehet leigázni. Mi egy szabadságszerető, a szabadságért küzdeni képes nép vagyunk.

Néhány ruhadarab, pisztoly és könyv. Hét évszázad magyar versei. Ezek voltak a táskában, amivel a határ felé indult a forradalom bukása után az alig húszéves Veszely Ferenc. A pisztoly azért kellett, hogyha esetleg elkapják, tudjon végezni magával. A könyv pedig, lelkitámasznak, az idegenben.

  - A határt három nap után értük el, és mindig csak éjjel mentünk, és háztól házig, a helyi lakosok mutatták, hogy menjünk arra, keressük azt a házat, azt a házat. Csak előttünk hallottunk lövöldözést, de mi csak mentünk tovább.

Átérve a határon a pisztolyt eldobja, és csak a könyvvel folytatja útját. A Hét évszázad magyar versei aztán Kanadába is elkísérik, magyar örökségére emlékeztetik a kezdeti küzdelmes munkásévekben. Volt rakodómunkás, vasútépítő, és favágó is.

 - Piszkos kemény munka a favágás, és életveszélyes is. A jeges folyón, a jeges vízben úsztattunk fákat, és a fák teljesen belepték a folyónak a felületét, úgyhogy ha valaki beleesett a folyóba, akkor a rönkök azonnal összezáródtak a feje felett.

DunaTV, Öt kontinens - Veszely Ferenc költő portréja

A nehéz munkásévek után elvégzi az egyetemet és pedagógusi végzettséget szerez. Kamloops-ban kap állást, itt telepszik le családjával.

 - Szerencsémre Kamloops akkoriban a világítótorony szerepét játszotta. Különféle pedagógiai kísérletezések folytak, amikben sorban részt vettem.

Huszonhét év tanítás után nyugdíjba vonul, és ettől kezdve újra az irodalomnak szenteli életét. Missziójának tekinti népköltészetünk és költőnagyságaink angolra fordítását, hogy Kanadában is értő fülekre leljenek a gyönyörű magyar versek.

 - Nekem az irodalom egy katarzis átélése is volt, amennyiben a belső vívódásaimat is át kellett élnem, a magyarságom a kanadaiságom.

Hét évszázad magyar versei, a könyv, amely ott lapult a táska mélyén menekülés közben 1957 januárjában, évtizedekkel később az idős költő fordításaihoz szolgál alapanyagul.

 - Nekem jó hatvan évembe került, mire elértem azt, hogy valóban érzelmi világom szerint is otthon érezzem magam Kanadában. Ugyanakkor semmit se vesztettem el, úgy érzem, a magyarságomból, mert a szívem mindvégig magyar maradt.

A költő saját verséből idéz a beszélgetés végén:

"Hiszek árnyban, fényben, minden teremtményben. Hiszek, mert hinnem kell, addig míg élnem kell. Zúzmarás teleken, öregen, mereven, hiszek a tavaszban, hiszek a szavakban, s hiszek a hazámban, nem vagyok hazátlan."

Veszely Ferenc, a magyar költő, aki élete nagyobb részét a világ másik felén töltötte, nyolcezer kilométerre Magyarországtól is hű maradt a magyar nyelvhez, a magyar irodalomhoz, a szülőhazához.

 

Veszely Ferenc saját verseit mondja el