Márai Sándor emlékezete Torontóban

MagTV Riportok
Typography

"Megéltem a legtöbbet, és a legnagyszerűbbet. Az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem" - írta a Füveskönyv utolsó bejegyzésében Márai Sándor író, költő, újságíró, világpolgár. A XX.századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja 1989-ben hunyt el az Egyesült Államok-beli San Diego-ban. Könyvei az emigrációban annál a Vörösváry Kiadónál jelentek meg, amelynek tulajdonosához, Vörösváry Istvánhoz többévtizedes barátság fűzte. Márai Sándor Torontóban élő jogutódjai az íróhoz kötődő emlékeikről mesélnek.

Márai Sándor emlékezete Torontóban

- KÖVESSY ZSOLT riportja

Gaál Csaba a könyvespolcnál áll a Föld, Föld! című Márai könyvvel kezében:

 - Ez az a könyv, amelyet Márai Sándor írt, abból az időből származik, amikor ő elhagyta Magyarországot, és soha többé nem ment vissza oda.

Márai Sándor köteteit a torontói Vörösváry Kiadó adta ki az emigrációban, azokban az évtizedekben amikor szülőföldjén be volt tiltva.

Gaál Csaba és felesége, Vörösváry Csilla a Márai művek jogtulajdonosai.

A Vörösváry család 1946-ban hagyta el Magyarországot és pár év argentinai kitérő után kerültek Kanadába. Csilla szülei már Magyarországon is könyv-, és újságkiadással foglalkoztak, ezt a tevékenységet aztán tovább folytatták az emigrációban. A Vörösváry Kiadónál jelentek meg többek közt Horthy Miklós és Mindszenty József emlékiratai is. Máraival való ismeretségük Budapestre datálódik.

 - A szüleim, Vörösváry István és felesége Irén, már a háború előtt mint ifjú házasok, ismerték Márai Sándort - meséli Vörösváry Csilla. - Egy épületbe éltek, és azóta, az első időktől kezdve megtartották a kapcsolatot, éveken keresztül, a Lola néni haláláig és a Sanyi bácsi haláláig. Apunak már Magyarországon volt újságja és nagyon is támogatta a különböző művészeket. Ez neki egy mantrája lett egy életen keresztül, és ő mindenáron akarta összetartani a magyarságot külföldön.

Márai 1948-ban hagyta el az országot, a kommunizmustól megcsömörlötten, egy erős elhatározással a szívében.

 - Kijelentette, hogy ő addig nem megy haza Magyarországra, ameddig az utolsó orosz csizmája el nem hagyja a határt - mondja Gaál Csaba. - Nem is ment haza. Halála után fél évvel kezdett annyira változni Magyarország, hogy ő ezt elfogadta volna, ha nem is rögtön, hogy hazamegy, amikor az oroszok kimennek. Sajnos, nem sikerült neki. Bár sikerült volna. Mert szívében ő mindig magyar maradt. Mindig.

Márai először Olaszországban élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Vörösváry István a kezdetektől igyekezett támogatni az írót, írásokat rendelt tőle az újságjaiba és később kiadta a könyveit is.

 - Édesapám volt az első aki abszolút biztonsággal tudta, hogy ez egy zseni - folytatja Vörösváry Csilla. - És ez be lett mutatva, hogy az ‘Embers’ az a legsikeresebb egyik színdarab lett Londonba. Azonkívül 85 nyelvre lett fordítva. A többi Márai művek legalább 57 más nyelvre lettek átfordítva, ami mutatja, hogy egy hihetetlen nemcsak magyar íróról van szó, hanem a világ által közismert, aki több díjakat nyert különböző szimpóziumokon Európában és külföldön. Tudom, hogy édesapám is nagyon boldog e percben, hogy észrevette, hogy azzal hogy ő minden magyar írót és költőt támogatott, egy kis része volt abba, hogy ez a világhíre lett neki.

DunaTV, Öt kontinens - Márai emlékezete Torontóban

Az író és kiadója között mély bizalmi kapcsolat alakult ki, és Márai művészi hagyatékát is a Vörösváry családra bízta, akik nagy tisztelettel gondozták életművét.

Csaba több gépelt kéziratot őriz, így a Karácsonyi ének és a Halotti beszéd kissé megsárgult eredeti példányait is.

Csaba előveszi a Karácsonyi ének eredeti, gépelt, javított kéziratát:

 - Ez egy eredeti kézirat, melyet maga Márai Sándor írt és korrektált. Az eredeti papir vékony, négy vagy öt oldalon megy, és ez a vers nagy sikert ért el, miután ez erősen céloz az 1956-os eseményekre.

Bár az író tengerentúli, San Diego-i magányából ritkán mozdult ki, de szellemiségében mindvégig európai és magyar maradt.

 - Én, ahogy emlékszem rá, mindig olyan nagyon komoly volt - mondja Vörösváry Csilla. - Minthogyha, nem depresszió, de minthogyha a lelke nem lenne nyugodt. És sajnálatos, hogy mikor ilyen sikere lett, azt ő sose nem látta. És a bűbájos feleség, aki mögötte állt mindenen keresztül, az se.

Az amerikai kontinensen átívelő szoros barátság az író életének végéig megmaradt. Felesége és fia elvesztése után Márai nem ment el úgy, hogy ne búcsúzott volna el kiadójától, Torontóban élő barátaitól.

Csaba, kezében a Márai emlékkönyvvel, Márai saját kézzel írt búcsúját idézi Vörösváryéktól:

 - Kedves István és kedves Irén! Röstellem, de nem megy tovább. Az erőtlenség nem szűnik, ha így megy rövidesen kórházi ápolásra szorulok. Ezt szeretném elkerülni. Köszönet a barátságért, vigyázzatok egymásra, a legjobb kívánságokkal gondol rátok, Márai Sándor.

 - Ő csak azt remélte, hogy valamikor a magyarok fogják értékelni - magyarázza Csilla. - De énszerintem nem bízott abban olyan sokat. De akarta volna, hogy ott is jelenjen meg. Most hála istennek, ez megkövetkezett itt, reméljük, hogy sokkal békébe van mostanában.

Márai Naplóit a Vörösváry család rendszerezte és adta ki először mint fontos kordokumentumot. Gaál Csaba a Naplókból kimaradt kéziratdarabokat tette megjelenésre alkalmassá.

Csaba felolvassa az utolsó bejegyzést a Márai Naplóból:

 - Egy részlet a Naplóból, tulajdonképpen az utolsó bejegyzés, melyet Márai Sándor csinált 1989-ben: "Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje" -  Gaál Caba felnéz a könyvből.Márai halálával egy korszak ért véget. Ezt tükrözi a Svájcban megjelenő legnagyobb újság a Zuricher Zeitung, ami másfél oldalon keresztül analizálja Márai Sándort. A végén odateszi az írásuk után, hogy talán Márai Sándor volt az utolsó igazi vérbeli európai író. Hölgyeim és uraim, nem tudok ellentvetni semmit, így volt és így van.

Bár Márai személyesen már nem térhetett vissza hazájába a szovjet csapatok kivonulása után, ahogy szerette volna, művei a Vörösváry család segítségével mégis hazataláltak, és az 1990-es évektől Magyarországon is megjelentek.

1990-ben, elismerve emberöltőnyi irodalmi munkásságát, Márai Sándort posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.