Niagarai közös kenyérsütés az Árpád Házban - Magyarok Kenyere Program

MagTV Riportok
Typography

A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programhoz a Nemzeti Összetartozás Évében a diaszpórából is sokan csatlakoztak. Kanadában nemcsak családi körben sültek a kárpát-medencei és a kanadai lisztből készült kenyerek. A niagarai Árpád Ház a helyi magyar gyerekeknek szervezett közös kenyérsütést.

Niagarai közös kenyérsütés - Magyarok Kenyere Program

<

- KÖVESSY ZSOLT riportja 

 A Magyarok Kenyere 15 millió búzaszem programban tavaly, az Összetartozás évében, a kanadai magyarok is részt vettek. A kezdeményezés a niagarai Árpád Házból indult útjára, ahol a nagykövet asszony, Vass-Salazár Mária adta át a liszteket a magyar közösségek képviselőinek.

 - Az ottawai követséggel közösen gondoltuk ki azt a programot, amivel a kanadai magyarokat is bele tudtuk vonni ebbe - meséli Szenthe Anna, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke. -  Mi továbbvittük ezt a gondolatot, és az első telepesek, akik annak idején Sasketchewanba, Békevárra érkeztek az 1800-as évek végén, az ő földjükön még ma is van harmadik, negyedik generációs magyar, aki ott termeli a búzát, tőlük kaptunk lisztet, és mi ezt a lisztet kevertük össze a Kárpát-medence lisztjével.

A kanadai lisztet a Békevár-Kipling-i magyar származású Brian Szakács adományozta, és Candace Barta-Bonk és családja vállalta a liszt őrlését, aki szintén helyi magyar telepesek leszármazottja.

 - Nagyon büszke vagyok, hogy a Magyarok kenyere program innen indul a Niagaráról, és innen aztán nagyon sok helyre eljut - mondja Szőke János, az Árpád Ház elnöke. - Itt is több család fog kenyeret sütni a magyar búzából és a nyugat-kanadai búzából őrölt lisztből.

Az Árpád Ház vezetősége egy különleges programmal is készült erre az alkalomra. Közös kenyérsütésre hívta a helyi magyar származású gyermekeket.

 - Az az ötlet merült fel, hogy a családokat itt megkeresték, és a gyermekeket szerették volna megtanítani a kenyérsütésre, hogy továbbvigyék a hagyományt, a kultúrát, együtt tölthessenek időt, játszhassanak közben - mondja Bodnár Erika, az esemény egyik szervezője.

A gyerekeket Szőke Gitta néni tanította a kenyérkészítés fortélyaira, megmutatva nekik a különböző lépéseket. Együtt dagasztották, kelesztették, szakasztották, formázták a kenyereiket - néha egy kis szülői segítséggel. Ebédre finom paprikáskrumpli várta az ifjú pékeket, de maradt idő a játékos kézműves foglalkozásokra is, amíg kisültek a kenyerek.

 - Mindig szerettem volna a gyerekeket bevonni az ilyen dolgokba, mert azért én már öregszem és akkor nekik át kell venni valamit, és hadd tudják meg hogy kell - osztja meg gondolatait Szőke Gitta, az esemény ötletgazdája. - És mindegyiknek tetszett, és nagyon szépen dolgoztak, és nagyon szép lett a kenyerük. És minden gyerek családtag jóformán, mert idejárnak már a szüleik is, gyerekkorukban is idejártak a szüleik, most meg a gyerekeik idejárnak, és ezért nagyon fontos.

A ropogósra sült kenyereket Miskei László atya szentelte meg.

 - Kedves Testvéreink, mit jelent a magyarok kenyere? Egymásért dolgozva, egymást megsegítve, egy akarattal összeállva, tenni a magyar közösségeink jövőjöért.

Miskei László atya, a wellandi Magyarok Nagyasszonya Katolikus Templom plébánosa:

 - Úgy mint a földbe vetett búzaszem, a magyarok is, úgy mondhatnám, idézőjelben, el vannak vetve az egész világon. Az anyaországon is kívül, több mint ötmillió magyar testvérünk él. És a kenyér, a magyarok kenyere az, ami, mindannyiunk számára jelenti az egységet, összetartó erőt ad közössségeinknek, mert a kenyér maga a béke, a megbékélés kenyere - véli Miskei László atya, a wellandi Magyarok Nagyasszonya Katolikus Templom plébánosa.

A szülők úgy vélik, fontos a magyar hagyományok őrzése és átadása a gyermekeknek, unokáknak, akár az ilyen kezdeményezéseken keresztül is. Lakatos Zsolt a kislányát hozta el a kenyérsütésre.

 - Én még ettem valódi kemencében sült kenyeret otthon, és emlékszem, hogy a nagymamánál milyen nagy szimbólum volt a kenyér - emlékszik vissza gyermekéveire Lakatos Zsolt szülő. - Soha egy falat nem volt kidobva, mindig nagy becsben volt tartva. Anna, neked mi tetszett a mai napban, a kenyérsütésben? Mi volt a legjobb pillanat?

 - Akkor amikor csináltuk a bow-t - válaszol Anna, Zsolt kislánya.

 - A masnit amikor rákötötted? És a tésztagyúrás?

 - Az is.

 - És az, hogy a barátaiddal lehettél? 

 - Azt nagyon köszönöm, mert nagyon szeretem a barátaimat.

 - Mi még nem sütöttünk kenyeret így, de jó ötlet volt, mert nagyon élvezték a gyerekek - mondja elégedetten Tiproc Helga édesanya.

 - Nagyon szerettük, mikor gyúrtuk a kenyért, és nagyon szerettük mikor betettünk mindenfélét, a sót a hozzávalókat - osztja meg élményeit Tiproc Alexandra, az egyik kenyérsütő kislány.

 - Én nagyon szerettem a kenyért, hogy csináltuk és én szerettem festeni és én szerettem hogy gyúrom a kenyeret - teszi hozzá Jaksic Dária, majd Tiproc Viktória folytatja:

- Én szerettem, hogy gyúrjuk a kenyeret, a sót ráraktuk, és tudtuk festeni a leveleket, és tudtuk azt csinálni, hogy betettük a sót a mi kenyerünkbe. 

 - Még sose nem csináltam kenyeret, ez egy nagyon jó program lett, azért mert már tudok csinálni kenyeret otthon, és biztosan finom lesz, de még nem ettem belőle - meséli lelkesen Asztalos Sándor kenyérsütő fiatal.

A Paksa-Lacroix család otthonában Zsuzsanna a kisfiával, Hunorral együtt sütött kenyeret a kanadai-magyar lisztből, amit aztán az egész család jóízűen fogyasztott el.

Zsuzsanna Brigitta Paksa-Lacroix gyermekei, férje, és édesanyja társaságában állva, a kenyérrel kezében szólítja meg a magyarokat:

 - Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy itt Niagarán is meg tudtuk sütni a magyarok kenyerét, és szeretettel köszöntünk minden honfitársunkat szerte a nagyvilágban.

Torontótól Vancouverig közel húsz kanadai magyar közösségben sültek a kenyerek, családi körben vagy kisebb társaságokban.

A Magyarok Kenyere-15 millió búzaszem program, a Nemzeti Összetartozás Évében, Kanadában is megmutatta az összefogás erejét, és a közös magyar gyökerekre és értékekre emlékeztette a világ magyarságát.