95 éves a montreáli Első Magyar Református Egyház

MagTV Riportok
Typography

Jeles évfordulót ünnepel idén a montreáli Első Magyar Református Egyház. A gyülekezetet 95 évvel ezelőtt alapították, és 65 éve épült fel a templom, ahol azóta is magyar nyelven folyik az istentisztelet minden vasárnap. A vallásgyakorlás mellett a templom a montreáli magyar közösségi élet egyik meghatározó helyszíne is.

A montreáli Első Magyar Református Egyház története

- KÖVESSY ZSOLT riportja 

Gazdag hitélet, lelkigondozás magyarul, hagyományőrzés, és a magyar kultúra ápolása. Ez a montreáli Első Magyar Református Egyház közel száz évének mérlege.

A gyülekezet 1926-ban alakult Nagytiszteletű Fehér Mihály vezetésével.

 - Először egy evangélikus templomban gyülekeztek össze, és ahogy akkor szokás volt, szájról-szájra terjedt, hogy van magyar gyülekezet - meséli Molnár Áron lelkipásztor. - És akkor az evangélikusok, reformátusok és unitáriusok is bekapcsolódtak, és egy elég szép létszámú gyülekezetet összehoztak, megválasztották a presbitériumot és elhatározták, hogy templomot vásárolnak maguknak.

A negyvenes évek végére a gyülekezet annyira megerősödött, hogy felmerült az igény egy új templom építésére abban a városrészben, ahol a legtöbb magyar élt akkoriban.

Az új templom Münnich Aladár mérnök tervei alapján 1955-re épült fel, és az 56-os menekülteket már egy jól működő helyi magyar közösség segítette a kanadai életbe való beilleszkedésben.

 - Az egyház volt a gyűjtőpont, vagy mondjam azt hogy kapcsolópont - folytatja Molnár tiszteletes. - ami mindenféle életnek, kezdve a mulatságoktól, a táncestektől, a verses előadásokig, hangszeres előadásokig, kórusos előadásokig helyet adott, rengeteg kulturális program volt, majdnem minden istentisztelet egy külön koncert volt, élő kórus volt a mi templomunkban is. Ma is ott van a kórusnak a része, el van kerítve külön.

DunaTV, Öt kontinens - A montreáli Első Magyar Református Egyház története

Több kis csoport segíti a templom fenntartását.

A Református Férfi Kör és a Bethlen Kata Nőegylet hurka, kolbász-, és süteményvásárokat rendez, a Csillagösvény Egyesület a vasárnapi iskolát támogatja és kulturális, társadalmi eseményeket szervez. 

 - A magyar nyelvünket itt tudjuk a legjobban gyakorolni, és próbáljuk az itt született fiatal gyerekeknek is átadni ezt a hagyományt - magyarázza Nagy Orbán Enikő, a Csillagösvény Egyesület elnöke. - Hogy van egy keresztény hagyomány, van egy kulturális hagyományunk, a nyelvhagyomány, és ami talán a legfontosabb, hogy ne felejtsék el, hogy honnan is indultak el, a szüleik honnan jöttek. Ez nagyon fontos, ezt próbáljuk nekik megmondani, még a másod-, harmadgenerációs kanadaiaknak is ezt akarjuk megmutatni.

A Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör több évtizede tevékenykedik a montreáli magyar közösségben. Többek között támogatták a magyar nyugdíjas otthon és a magyar tanszék létrejöttét is. Joó Klára elnök mesélt az egyesület létrejöttéről:

 - 1958 év végén alapító lelkészünk. Fehér Mihály tiszteletes vetette fel azt a gondolatot, hogy szervezzünk egy olyan közösséget, vallási hovatartozás nélkül, hogy akiknek szükségük van, hogy együtt legyünk, segítsük egymást, kulturális rendezvényeink legyenek. Egy vagy két hét telt el összesen, kiküldtek egy meghívót, és a legnagyobb meglepetésünkre nyolcvanan jelentkeztek az első ülésre, és 1959-ben meg is alapítottuk az egyesületet. Kérdés volt, hogy mi legyen a neve, és miután nagyon sok székely fiatal kivándorolt akkor, úgy éreztük, hogy Bethlen Gábor személye méltó lenne, hogy a körnek az legyen a neve.

Molnár Áron, a gyülekezet lelkipásztora úgy véli, a magyar nyelvű istentiszteletek fontos szerepet játszanak a hívek mindennapjaiban is.

 - Hogy te anyanyelveden hallasz éneket, imádságot, istentiszteletet, ez része annak, hogy te nem felejted el honnan jöttél. Ez egyfajta megnyugvás, egyfajta terápia a kivándorolt embernek, még akkor is, hogyha 30-40-80 éve jött ki, vagy még annak is, aki itt született.

Nyisztor Gyula hívő erről így vallott a 90.évfordulós ünnepi istentiszteleten:

 - Én és a feleségem Juliska, ebbe az egyházba születtünk, itt jártunk vasárnapi iskolába, ifjúsági egyletbe, és a kórusban énekeltünk. Közben felneveltük a gyerekeket, és lassan együtt megöregedtünk. Most krumplit pucolunk, kolbászt és hurkát töltünk, segítünk hogy az egyház miénk maradhasson.

Nyisztorné Varga Júlia régi fényképeket mutat az istentisztelet után.

 - Ezek a szüleim itten, Varga Sándor és neje, Lőrinczi Julianna, ez pedig az anyósom meg az apósom, Honor Erdő és idős Nyisztor Gyula, ez pedig Kis Dániel. Ő 1928-ban, azt hiszem, hogy jegyző volt ennél a templomnál. Ez volt ő, bátya, aranyos bátyám.

Babos Maer Judith 2003-ban telepedett le Kanadában, férjével és két gyermekével. Presbiterként a presbiter szolgálók beosztásával foglalkozik, és részt vesz a templomi rendezvények szervezésében.

A feladatai közé tartozik az úrvacsora asztal megterítése is, és figyel arra, hogy az ünnepek keresztény szokások szerint legyenek megtartva.

 - Köszönöm ennek a montreáli református egyesületnek, hogy létezik, befogadtak, és megengedték, hogy a szülővárosomból származó barátok és ismerősök mellett tovább folytassam és továbbvigyem a keresztény szokásokat, amit örököltem szüleimtől - hálálkodik Babos Maer Judith presbiter. - Példát szeretnék persze mutatni a gyerekeimnek, nagyon nagyon fontos nekem, hogy ez az egyesület megmaradjon, vasárnap itten tudjunk találkozni. Itt kapom meg azt a lelki nyugalmat, és azt a vasárnapi érzelmet, ami visszaemlékeztet a gyerekkoromban szüleimmel eltöltött vasárnapokra.

95 év folyamatos jelenlét a montreáli magyar közösség életében. Ez a jelentős évforduló nemcsak a múltba tekintésre ad alkalmat, de azt is jelzi, hogy a montreáli magyar református gyülekezet biztos alapokról néz a jövő kihívásai elé.